A hét következő három napja nagyjából azonos kaptafa szerint telt, délelőtt gyak, aztán alvás/terep felderítése (Face-n az eredmény), estefelé program.
Az intenzív osztályon a legfontosabb, amit megtapasztaltam az, hogy ahogy a pszichiátrián is, itt is nagyon nagy szerepet kap az együttműködés az orvosok, a nővérek és a gyógyszerészek között. Itt egy átlag nap úgy telik, hogy reggel tartanak egy megbeszélést, majd kétfelé oszlanak és végigjárják a kórtermeket, a nővérek és a rezidensek jelentenek a főorvosnak, ha szükséges, megnézik a beteget ott helyben, van mozgatható számítógép, így pl mellkasröntgeneket is azonnal el lehet érni, meg bármilyen laboreredményt. Minden kórteremnek - természetesen egyszemélyesek - az üvegfalán van egy fehér tábla, amire felírják az aznapra előírt vizsgálatokat, kezeléseket, mikor körbemennek. A gyakorlaton lévő orvosoknak, rezidenseknek folyamatosan tesznek fel kérdéseket, és ők aktívban részt is vesznek a munkafolyamatokban, tehát ez nekik egy kiváló tanulási lehetőség.
Kedden este megint strandröpizni mentem, már kezdtem egészen hozzászokni a homokos pályához, kár, hogy nem lesz több :((
Szerdán pedig Kentől búcsúztunk, először elvitt minket egy beülős gyorsétterembe, ahol kb mekis hamburgereket és shake-eket lehetett étlapról rendelni, nagyon furcsa volt. Utána elmentünk a botanikus kertbe, ahol koncert volt éppen, megnéztük a japán és a kínai kerteket, gyönyörű volt.
Csütörtökön három itteni hallgató elvitt minket egy bárba Illinois államba, ahol megtudtam, hogy egy amcsi gyógyszerész minimum 2,5 milliót keres havonta... nyilván nem erről volt szó végig, de ezen azóta is sokkolok. Hangulatos volt, élő rock 'n' roll és country keverék zene ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése