Csütörtökön ellátogattunk a másik egyetemre, ami Edwardsville-ben található, itt az utolsó hetet fogjuk tölteni. Először egy meetingen vettünk részt, ahol az IPSF-en kívül még jó pár nemzetközi programot terveztek a diákoknak, és sokáig volt szó az előkészületekről, vízumokról repjegyekről stb. Mindezt megint csak a különbség szemléltetése végett írtam le, itthon ugye ezekben teljesen magadra vagy utalva, az amcsiknak viszont láthatóan érdekük, hogy a diákok látóköre bővüljön. Ezután prezentációkat hallgattunk meg különböző témakörökben, amelyek egy-egy tudományos újságcikket dolgoztak fel. Itt miután elvégezted az öt évedet az egyetemen, hatodéven van hét darab öt hetes gyakod különböző helyeken, és mindegyik végén kell tartanod egy ilyen prezentációt, plusz a mentorod értékeli a gyakon végezett munkádat is, ezután lehet államvizsgázni. Ha kórházban akarsz dolgozni, specializálódnod kell, ez újabb két év, az első egy általános kórházi gyak, a második pedig az adott szakterülethez kapcsolódó gyak.
A nap végén elmentünk egy mexikói étterembe, majd megpróbáltunk felmenni a legmagasabb felhőkarcoló tetejére, de mivel pont aznap le volt zárva a hely, a Ballpark Village-be mentünk el, ahonnan jól rá lehetett látni a baseball stadionra, plusz kipróbáltam a chicago-i sört.
Pénteken korán reggel a kórházban kezdtünk, ugyanis lehetőséget kaptunk arra, hogy megnézzük az elektrosokk-terápiát. Előző nap a kiadott cikkeken kívül a youtube-on is végeztem némi kutatást, vesztemre, mert nagyon durva dolgokat találtam róla... akit érdekel, nézzen utána wikipédián vagy ott. Otthon ez egyáltalán nem preferált terápiás módszer, itt viszont futószalagszerűen hozták a betegeket.
Ezután átmentünk a Places for People-be, ahol egy rezidens pszichiáter mellé osztottak be. Az első betege elég súlyosan skizofrén volt, azt képzelte, hogy híres dj, majd mikor az orvos kiment, megkérdezte, hogy jól szórakoztam-e, utána meg azt mondta, hogy ismer egy híres embert Magyarországról is, arra sajnos nem volt időm rákérdezni, hogy kiről beszél pontosan :D Utána egy nagyon súlyosan paranoiás, vásárlás-mániás nő jött, majd egy skizofrén lány, aki nem akart gyógyszert szedni, majd egy paranoiás nő, aki nem beszélt angolul, de egy ápolástan-hallgató fordított neki.
Délután elmentünk a Budweiser gyárba (itt van a központja), ami az otthoni sörök közül a Stellát gyártja többek között, képek Face-n. Este pedig a City Museum-ba mentünk el, ami olyan volt, mint egy hatalmas játszótér, elvileg minden a város hulladékának újrahasznosításával készült, tele volt csúszdákkal, barlangokkal, járatokkal, még felnőtt fejjel is élvezetes volt. Magát a múzeum részt is megtaláltuk, amiben főleg régi épületek darabjait mutatták be, maga a város idén 250 éves, ehhez képest egyiptomi cuccaik is voltak :D
Érdekes ez a hat év, annyi mondjuk biztos, hogy nem mondhatja a hallgató, hogy nincsen kellő rálátása az egyes szakterületekre, ezáltal talán jobban adottak a lehetőségek a döntéshez, hogy melyik az a terület és az az irány, amerre elmozdulnál. A kórházi gyógyszerészek plusz két éve nem semmi, viszont az eddigiek alapján az egy roppant speciális terület, ez igényelheti a többlet időt.
VálaszTörlésKíváncsi lettem volna, ki az a híres ember :D
A Budweiser gyár jó lehetett, ahogy a képeket elnézem, tesznek is róla a helyiek, hogy megtudja mindenki, hogy ott a központ, pl. baseball stadion ugye :D
250 év, Magyarország történelme mesekönyv lehet nekik, persze, hogy érdekesnek találják az országot :D
A képek alapján a City Museum is élmény lehetett.