Alapból egy-egy bejegyzés lesz minden napról, de a keddi napom több tényező miatt nem sikerült túl jól, ezért azt egy mondatban hozzácsapom ehhez.
Hétfőn elkezdődött a gyak is, az első hetet közforgalmú gyógyszertárban töltjük, egész pontosan a város egyik legnagyobb forgalmú patikájában, a tulajdonosnak két helyen is van gyógyszertára, mindkettőben voltunk. A hétfői nap inkább bemutató jellegű volt, a tulaj, Chris elmondta az egész történelmét a gyógyszertárának, nagyon-nagyon sokat beszélt arról, hogy milyen fogásokkal lehet sok pénzt keresni, és napközben is folyamatosan csekkolta a rendszerben, hogy hány kiváltott receptnél tart, ez hogy illeszkedik az átlag hétfői statisztikákba, mennyi pénzre lehet ez alapján számítani. Sokat foglalkoztunk az amcsi biztosítási rendszerrel is, mivel nálunk tb van, ezt részletesen elmondták, de nem hiszem, hogy ezek, vagy a pénzügyek részletei itt érdekesnek számítanának, úgyhogy nem részletezem. Összességében erről az a tapasztalatom, hogy az amcsi gyógyszerészet sokkal business-orientáltabb, mindent a pénz határoz meg, ha viszont olyan a szabályozás, hogy a meggyógyított emberekért pénzt kapnak a kórházak és a patikák, akkor mindent meg fognak tenni azért, hogy ne legyenek betegek az emberek. Pillanatnyilag büntetést fizetnek a kórházak az államnak, ha valakit korábban már kezeltek, mégis visszakerül, tehát inkább együttműködnek a patikákkal, amelyek ezáltal sokkal nagyobb szerepet kapnak az egészségügyben, mint Európában bárhol. A patika egyik része úgy nézett ki, mint egy telefonközpont, a gyógyszerészek itt fogadják a betegek hívásait (rendelnek gyógyszert pl), és ők maguk is felhívják őket, ha rendszeresen szednek valamit, és nem vették át a havi refill-jüket. Itt ugyanis darabra írják fel a gyógyszert, egyszerre egy havi adagot, és kis narancssárga tégelyben kapja meg a beteg, névre szólóan, a címkén minden utasítással, nem kell a méteres betegtájékoztatókat elolvasniuk, ha nem értenek valamit, ott a gyógyszerész. Ha valaki nem szedi a gyógyszerét, nagyon innovatív megoldásaik vannak a problémára, mert az ő érdekük, hogy a kórházat ne büntessék meg. Ha a beteg kórosan feledékeny, összeállítanak neki egy dobozt, amibe egy hónapra összerakják az összes gyógyszerét, egy hosszú fóliacsíkba csomagolva, így minden napszakban elég letépni az adott darabot. A fóliába a gyógyszert egy robot rakja bele. Ha a betegen ez sem segít, van olyan gép, ami adott napszakban kiadja a gyógyszert, és addig csipog, amíg a beteg be nem veszi, ha nem történik semmi, felhívja a gyógyszerészt. Mikor megkérdeztem, hogy erre mégis kinek van pénze, azt mondták, hogy a kórháznak ez még így is jobban megéri, mint a többmilliós büntetés évente (dollárban ugye). Arra is rákérdeztem, hogy magisztrális cuccokkal foglalkoznak-e egyáltalán, azt mondta a tulaj, hogy van rá egy gépük, de erre külön gyógyszertárak vannak, egyáltalán nem olyan hangsúlyos, mint nálunk.
A másik patikában pedig láttunk egy gyógyszeradagoló robotot működés közben, több száz féle gyógyszer volt beleadagolva és magától töltötte fel a narancssárga dobozokat az e-recept alapján. Elvileg egy jó napon 1300 receptet lehet kiváltani vele, a magyar számokat ugye nem tudom, jó lenne összehasonlítani...
Este St. Louis egyik legrégebbi éttermében vacsoráztunk három itteni egyetemistával, itt végképp nem tudtam mit kezdeni az adaggal, pedig csak salátát kértem :D
Kedden rendszereznünk kellett a gyógyszereket, ez unalmas és macerás volt, de nem nagyon tudtak más munkát adni.
Hallatlan érdekesnek és szimpatikusnak találom ezt az utánkövetéses rendszert, ezek alapján egészen más a gyógyszerész felelőssége meg a feladatköre, mint itthon. Érdekes a rendszer, látszik, hogy érdek a beteg gyógyulása. Ez a csipogás a gyógyszerésznek teljesen futurisztikusnak tűnik innen nézve :)
VálaszTörlésJó lehetett a gyógyszeradagoló robot is.
Az eddigiek alapján a kajázóhelyek hibátlanok :D